A Kawasaki szupersportgépe, amely nevében a Japánban számos pluszjelentéssel bíró „Ninja“ kiegészítést viseli, immár 30 éves lett. A jubileumot méltón ünnepelték meg az oldtimer-grand-prix-vel együtt megrendezett Kawasaki-Daysen a Schottenringen.

Amikor 1984-ben az első Ninja – a GPZ900R – megjelent, még csak az Egyesült Államokban viselhette ezt a nevet. Az amerikai piacért felelős marketingigazgató, Mike Vaughan Japánban töltött ideje alatt sokat foglalkozott a középkor számos mítosszal övezett titokzatos harcosaival, akik híresek voltak gyorsaságukról és fürgeségükről, nézőpont szerint egyesek zseniálisnak, mások alattomosnak tartották őket. Az élénkzöldben pompázó kétkerekű Ninjákkal ellentétben pedig inkább árnyékban, láthatatlanul, de legalábbis ismeretlenül tették a dolgukat. Vaughannek sikerült elfogadtatnia a nevet először amerikai kollégáival, majd Japánban is, miután az egy ügynökségtől származó javaslatot, a „Panther”-t (párduc) mindenki egybehangzóan elvetette. De még tíz évre volt szükség ahhoz, hogy 1994-ben az első ZX-9R Európában is hivatalosan viselhette a Ninja feliratot az idomain. De haladjunk csak sorjában.

A jó aerodinamikának és a 115 lóerős teljesítménynek köszönhető 248 km/h-s sebesség egy extrém rövid löketű és elsőként vízhűtéses négyhengeres motortól 1984-ben olyan eredmény volt, ami alapos fejtörést okozott a konkurenciának. A 900-as modell Man-szigeteken, a Tourist Trophyn ugyanebben az évben aratott győzelme megalapozta a hírnevét, innentől a leggyorsabb superbike-nak számított. Nem sokkal később a Kawasaki egy megjelenésében szinte ugyanilyen 750-es változatot is piacra dobott, az első GPZ600R kicsit másképp nézett ki. Az akkori szupersportgépek az alapot jelentő 1985-ös Suzuki GSX-R750-hez hasonlóan kerekdedek, leszegett fejűek és tömzsik voltak. A Zöldek pedig 1989-ben kontráztak a versenyeken már kipróbált ZXR750-nel, amely bár még egy modellciklusban megtartotta az addigi külsőt, de elsőként alkalmazott olyan vázkonstrukciót, amely máig megmaradt: az alumínium hídvázat. A GPZ-modelleknél több mint 20 kilogrammal könnyebb, H1-es rövidítéssel ellátott 750-est addig még soha nem látott extrém mértékben a versenypályára hegyezték ki. Az első évek típusai ennek megfelelő büszkeséggel viselték szívócsöveiket, amelyek az idomból indulva és a tankon áthaladva látszólag az airboxban tűntek el, hasonlóképp az 1991-ben érkező ZXR400-hoz. A GPZ900R majdnem tíz éven át, az 1993-as szezonig gazdagította a német Kawasaki-importőr modellpalettáját. Ezután a korszerű sportgépek fejlesztése miatt a túrasportgépek kategóriájába került, és a motorkerékpár-történelem egyik mérföldkövévé avanzsált.

Csak 1994-ben kellett félreállnia, a 900-asok szerepét innentől a Ninja ZX-9R vette át. A 9R vezette be a ma is érvényes nevet, hiszen innentől kezdve a Ninja felirat már hivatalosan is ott feszülhetett a német modelleken. Hogy a név eredetileg honnan származik, már nem különösebben érdekes, a rajongók körében a Ninja igazi szupersportmítosszá vált. A ZX-9R erőforrása és futóműve a ZXR750 superbike-ból származik, a váz – immár bölcsőkkel – masszívabb kialakítású. Ezekben az években a fejlesztések iránya a minél kisebb tömeg mellett elérendő minél nagyobb teljesítmény volt, a nemcsak a Kawasakira, hanem általában a szupersportmotorokra ekkoriban jellemző rövid modellciklusok is a dinamikus fejlesztéseket jelzik. A 600-as géposztályt 1995 óta gazdagítja a Ninja ZX-6R, mellette ismét szerepel a kínálatban egy 750-es modell, a Ninja ZX-7R.

1998-ban jelent meg a maga 209 kilogrammos tömegével minden idők legkönnyebb 900-as Ninjája, amely 143 lóerős teljesítményével egyben a legerősebb is volt. A Suzuki Hayabusájának régóta elkelt már egy méltó ellenfél, ez pedig az ezredfordulón a Ninja ZX-12R lett. 243 kilogrammjával pontosan annyi a tömege, mint az első ZX-9R-é, teljesítménye viszont 178 lóerő, sebessége pedig a 300 km/h-t is meghaladja.

2004-ben, húsz évvel a GPZ900R megjelenése után megszüntették a 900 köbcenti lökettérfogatú modellt, a Ninja ZX-10R-ben már teljes egy liter áll rendelkezésre. A 10R 50 kilogrammal könnyebb, mint a 12-es, 175 lóerős teljesítménye ennek ellenére majdnem eléri azét. Az utóbbi tíz évben a fejlesztők még 25 lóerőt kalapáltak össze a ZX-10R-nek, de azt nem tudták megakadályozni, hogy az eközben ne szedjen fel ismét néhány kilót. Amit meg lehet indokolni az Euro 3-nak való megfelelőségi kötelezettséggel, ami miatt minden sportgép tíz kilogrammal nehezebb lett, és ami új kihívás elé állította a gyártókat. 2011 óta a Kawasaki modelljeiben megtalálhatók az elsősorban német nyelvterületen kedvelt elektronikus kisegítőrendszerek, amelyek miatt a motor ismét két-három kilogrammot hízott. De legalább a motorozást biztonságosabbá tették. Bánkódnia ezen azonban senkinek sem kell, a Kawasaki az emissziós előírások és az elektronikai fejlesztések ellenére keményen dolgozik tovább a tömegcsökkentésen. Ráadásul a high-tech elektronikai berendezések is évről évre kisebbek és könnyebbek. Így minden pilóta egy kicsit Tom Sykesnak, 2013 rokonszenves superbike-világbajnokának érezheti magát, aki, ha minden jól megy, 2014-ben is elnyeri ezt a címet. A világbajnok idén részt vett a Kawasaki-Daysen, autogramot osztogatott, mosolygott a kamerákba, és kényelmes tempóban tett egy tiszteletkört Schotten körül – egy teljesen gyári Ninja ZX-10R nyergében, persze egy 30 éves jubileumi kiadáson.

A Ninja mítosza folytatódik. Az idei őszi kiállításokon bemutatott kompresszorfeltöltéses 1000-es Ninja H2 minden eddigi elképzelést túlszárnyaló teljesítményével a Kawasaki vissza kívánja szerezni a leggyorsabb sportmotornak járó kék szalagot. Szimpatikus, hogy a Ninja név nemcsak a zászlóshajót, hanem a kis 250-es és 300-as Kawasakikat is megilleti. Talán ráadásul nemsokára egy 125-öst is?

A Kawasaki Deutschland másodszorra rendezte meg Kawasaki-Daysnek elnevezett márkatalálkozóját, amellyel idén az egyik legnevesebb klasszikus rendezvényhez csatlakozott.  A Schottenringen tartott Oldtimer-Grand-Prix-re egyébként 12 000‒15 000 látogatót vártak, most a szervezők adatai szerint a két rendezvényre összesen 19 000 időjárásálló rajongó volt kíváncsi, akik nem törődtek az időnként heves zivatarokkal sem. Tom Sykes mellett az 1995-ös német superbike-bajnok, Jochen Schmid, a Man-szigeti verseny résztvevője, Horst Saiger és a régi sztár, Toni Mang is megjelent a sátor körül és a Kawasaki standjainál, autogramokat osztogattak és beszélgettek a látogatókkal. A programot a sztárok régebbi és új Ninják nyergében megtett tiszteletköre, tesztvezetések és házi tuningműhelyek standjai egészítették ki.

Forrás: http://www.motorrevu.hu